Némileg meglepő módon, de nemcsak a koronavírus miatt tankolhatunk annyival olcsóbban a benzinkutakon. A nemzetközi olajipari piacon kialakult kereslet csökkenés árnyékában ugyanis két nagyhatalom vetélkedése élesedett ki, ennek a hatásai pedig a céges flottánkba tartozó autók költség oldalát is komolyan érinthetik.
Kétszereplős olajipari sakkjátszma a koronavírus árnyékában
A külső szemlélő azt gondolhatja, hogy csakis kizárólag a koronavírus erőteljes hatásainak tudható be az, hogy a céges gépjárművek tankolása rég nem tapasztalt árszinten valósítható meg.
A teljes kép ugyanakkor lényegesen árnyaltabb. Kína már a 2020-as év első két hónapjában is hárommillió hordóval kevesebb olajat fogyasztott napi viszonylatban. Ez a mennyiség nagyjából a teljes kereslet mintegy három százalékának felelne meg.
A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) aktuális gyűlésén Szaúd-Arábia tett is egy javaslatot a napi termelés 1,5 millió hordónyi mérséklésére. Oroszország azonban nem bizonyult partnernek ebben.
A csökkenő kereslet mellett növekvő kínálat a globális olajpiacon
Miután orosz részről nemleges válasz érkezett a kőolaj termelés csökkentésével kapcsolatos javaslatra, erre reagálva a szaúdiak a maximális mennyiség piacra dobásáról döntöttek, méghozzá nyomott áron.
A bejelentés hatására hirtelen harminc százalékot zuhant a kőolaj hordónkénti ára, majd a következő napokban további csökkenést produkált. Gyakorlatilag ennek a folyamatnak a közvetett hatása az, amely miatt a céges autók tankolása 350 forint alatti literenkénti árak mellett valósítható meg.
Ennek a cikknek természetesen nem célja azt megjósolni, hogy az olajpiac két meghatározó szereplője által vívott kiszorítósdiból melyikük kerülhet ki győztesen, illetve miként érintheti mindez a palaolaj termelésére komoly forrásokat áldozó Amerikai Egyesült Államokat.
Minket sokkal inkább az érdekelhet, hogy milyen hatásai lehetnek a nemzetközi csatározásoknak a hazai üzemanyag árakra.
Miért van még mindig 300 forint felett a benzin és a gázolaj átlagára?
A koronavírus járvány miatt minimálisra csökkent a tengeren, vasúton és a levegőben zajló áruszállítás, miközben az autópályák egy része is kong az ürességtől. A csökkenő kereslet mellett ráadásul növekvő kínálat van jelen az olajpiacon.
Külső szemlélőként azt is várhatnánk ennek fényében, hogy jóval a 300 forintos határ alá zuhanjanak az üzemanyag árak a hazai kutakon. Viszont a nyersolaj csak alapanyagnak minősül, mire a töltőpisztolyon keresztül a céges autóinkba kerül, addigra komoly rezsiköltség rakódik rá.
Vagyis el kell juttatni a finomítóba, a finomítást követően pedig a kutakra, aminek a költség oldala nem követi a beszerzési ár visszaesését. Továbbá a jelenleg érvényben lévő, a benzin esetében 120 forint literenkénti, míg a gázolajnál 110,35 forintos jövedéki adó pedig június 30-ig még biztosan érvényben lesz.
Mennyire érdemes most drukkolnunk az olaj hosszútávú alacsony áráért?
Természetesen rövidtávon örömteli lehet, hogy a nemrégiben 400 forintot is meghaladó literenkénti üzemanyag árak hirtelen hatalmasat zuhantak. Hosszabb távon azonban nem feltétlenül az a közös érdekünk, hogy az esés tovább folytatódjon.
A tartósan alacsony olajárak ugyanis több ország gazdaságát is évekre lelassíthatják, aminek a globális hatása szép lassan a mi cégünk működéséig gyűrűzhet. Jelen állás szerint minél több gazdasági szereplő lesz képes átvészelni az átmeneti időszakot, annál gyorsabban lábalhatunk majd ki a válságból.
Hosszabb távon pedig az ésszerűsített, illetve hatékonyabbá tett működés számít majd nemcsak üdvözítőnek, hanem egyenesen a tartós nyereség, valamint a fennmaradás kulcsának.